- Ajh, gyűlölöm lefogni ezt az akkordot! - szólalt meg Kiki.
- Nyugimár, csak ne feszítsd annyira az ujjaidat, csak lazán - válaszoltam.
- Mi lesz, ha sosem jön össze?
- Mármint micsoda?
- A közös jövőnk tudod...
belegondoltam, milyen lehet leélni az életem anélkül, hogy színpadon állhassak és énekelhessek... Nem, ez nem történhet meg!
- Összefog jönni!
Kimentem a konyhába, és elvettem egy csipszet a pultról.
- Már csak 2 nap és 16 leszel, Kiki!
- Tudom, eleget mondtad már... - nézett ki az ablakon, barna haján csillogott a napfény. Zöldesbarna szemei csakúgy ragyogtak.
Egyrejobban elkezdtem érezni a koffein-hiányát, ezért elugrottam a boltba 2 energiaitalért. Útközben találkoztam egyik barátnőmmel, vagyis inkább csak volt barátnő, mert már nem nagyon beszélünk, és meglepődtem azon, hogy hova süllyed a világ. Régebb óta ismerem. 3 éve még tök természetes és rendes lány volt, most meg... Mindegy. Kikivel van egy életcélunk. Elhatároztuk, hogy sosem leszünk olyan "átlagosnak" mondható kiscsajok akik arra mennek amerre fújja őket a szél, vagy a média. És zenészek leszünk, egy bandában, én éneklek, Kiki meg gitározik, a többit még nem tudjuk, de arra fogjuk ösztönözni az embereket, hogy vállalják fel magukat, és ne féljenek nemet mondani a menő, de káros dolgokra. Mindenki foglalkozzon saját magával, ne azzal hogy mások mit mondanak.
Visszaértem, és pont megcsörrent a telefonom.
- Haló?
- Szia, Fred vagyok.
- Jaj, szia, bocs, nem tudtam hogy ki az.
- Nem baj, figyelj, fantasztikus hírem van! Elintéztem hogy az egyik klub megnyitóján ti zenéljetek!
- Jézusom, ez komoly? - alig hittem el amit mondott. Nagyon boldog voltam.
- Aha! Holnapután este 8tól ti lesztek a sztárvendég a RockTown nevű klubban.
- Dehát az Kiki szülinapja! Ez nagyon jó!
- Igen, szerintem is, de most leteszem mert valakimás hív, majd beszélünk, szia!
Le is tette. Azta, ez nem igaz! Mi van ha valaki felfedez? Egy álom válna valóra.
Elmondtam Kikinek a nagy hírt, majd kicsattantunk az örömtől. Nagy partit csapunk majd!
